2016. december 1.

Kipróbáltam a házi porcelángyurmát.....

A házi porcelángyurmának elképesztő mennyiségű irodalma van. Én magát az elkészítés folyamatát napfényillatától lestem el.
Imádok kézműveskedni, de inkább a durván barkácsolós, kissé design gyanús ügyek állnak hozzám közelebb. Az ilyen pepecselős dolgok hihetetlenül fel tudnak idegesíteni, ha nem úgy alakulnak ahogy azt én elképzelem... :)  
Így hát egy kicsit szkeptikus voltam, amikor a porcelángyurmát el kezdtem főzőcskézni, de legnagyobb meglepetésemre úgy ment mint a karikacsapás és olyan lett, mint amilyennek lennie kell.
Annyiféle karácsonyi díszt lehet látni ebből az anyagból, hogy én igyekeztem olyat csinálni, ami egy kicsit más...
Persze joggal merül fel a kérdés, hogy minek foglalkozom ilyenekkel, ha nem annyira érzem hozzám közelállónak...
Leginkább azért, mert ha az ember egy magazinnak készít anyagot, akkor nem kezdheti mindig úgy,hogy fogj egy dekopírt/láncfűrészt/flexet/csiszológépet/ütvefúrót...stb. mert egy idő után az lesz az érzése annak aki olvassa, hogy csak az tud kreativkodni, aki komplett asztalos/lakatos műhelyt üzemeltet otthon.
Pedig a kreativitás kiéléséhez a lehető legegyszerűbb, minden háztartásban fellelhető cuccok is tökéletesen alkalmasak. Ha elolvassátok a Kiskegyed Otthona most megjelent karácsonyi számát, megtudhatjátok, hogy pontosan hogyan is...


..és a munkaközi jelenetek...
fotók: RingierAxelSprineger/KKO/Wein Krisztina

2016. november 14.

Egy gyors fürdőszoba festés...

Nem vagyok kibékülve a fürdőszobánkkal...Nem új keletű a dolog, már amikor megvettük a lakást, tudtam, hogy mindig is zavarni fog, hogy nincs benne természetes fény. De ugye tudjuk, hogy szinte nem létezik olyan lakás, ahol ne kéne valami kompromisszumot kötni, úgyhogy igyekszem megbékélni vele...
Most még kapóra is jött, hogy festéspróba helyiségnek használjam, mivel egy munkám során, hasonlóan fénymentes fürdőszobát készülök erre a kékre festeni. Persze mindig felmerül - amikor azokat az íratlan szabályokat készülök áthágni, amikkel rendszeresen találkozunk ha lakberendezésről van szó - hogy vajon tényleg jó lesz-e a végeredmény...nem bennem, inkább a megrendelőkben....
Én úgy gondolom, hogy a "sötét helyiséget fessünk világosra, alacsony szobában csak világos lehet a mennyezet, keresztbe csíkkal szélesítsünk, hosszába csíkkal magasítsunk, bizonyos színek bizonyos színekkel harmonikusak, nagy mintás tapéta összenyom.." és ehhez hasonlók, alapjában véve mind igazak lehetnek, de azért nyugodtan legyünk merészek. 
Ha jó a koncepció és az arányokat eltaláljuk, egy ütős látvány vagy hangulat többet ér, mintha szolgaian követnénk a szabályokat...
Ez történt a fürdőszobánkkal is. Kicsi, sötét és ablaktalan (na jó, a lichthofra van egy ablaka). Ennek ellenére ez kék jól áll neki, úgyhogy már minimális kétségem sincs, hogy az ennyire sötét falak bevállalhatóak akár egy ilyen adottságú helyiségben is.
És ami jó hír a kevésbe gyakorlott falfestőknek, hogy manapság bárhol, bármilyen formában válthatjuk a színeket, akár így, "derékban elvágva" is... Ennek az az előnye, hogy nem kell létrázni, nem csöpög a fejünkre a festék és pont ott festünk, ahol a fal legnagyobb igénybevételnek van kitéve, tehát amire leginkább ráfér a festés.
És ami ennél is jobb hír, hogy három óra megy rá az életünkből és ebben már a kipakolás, kiragasztás és a takarítás is benne van... :)
Én Trilak selyemfényű latex festéket használtam, kód S 5030-B
 A kosarat egyszerűen felcsavaroztam a falra, hogy a hajszárító és a hajbizgentyűzéshez szükséges, sűrűn használt dolgok mindig kéznél legyenek...és igen, a hajszárító mindig be van dugva...
 Nagyon szeretem, hogy a néhány éve giccsnek titulált (merthogy azért ne tévedjünk el, azok is)  értéktelen porcelán nippek manapság már simán használatosak, szinte bárhol ...
A legmacerásabb a kiragasztás, de erre érdemes hangsúlyt fektetni és pontosan dolgozni mert eléggé meghatározza a végeredményt...
 
 
Ja, az "ilyen volt"-ot majd elfelejtettem... :)
fotó Wein Krisztina

2016. október 17.

Előzetes...kizárólag sötét színek kedvelőinek...

Én tényleg előre szóltam!! Ez a lakás azon ritka munkák egyike, ahol a megrendelő egyáltalán nem félt a sötét színektől, sőt...
Ettől igencsak boldog vagyok, mert vallom, hogy bizonyos lakásoknak nagyon is jól áll ez a fajta sötét tónus, csak arra kell figyelni, hogy az arányokat jól találjuk el.
Mondjuk könnyű dolgom volt, hisz Brigi a tulajdonos, magabiztosan, önállóan döntött és választotta ki a tervek közül a neki leginkább tetszőt, de a lámpák posztertapéták, kiegészítők, bútorok világában is magabiztosan mozgott, úgyhogy szinte társtervezői viszony alakult ki köztünk... Ő volt az aki kiválasztotta a dolgokat én pedig bólogattam és időnként okoskodtam... :) Szerencsére eléggé "egy húron pendültünk" így nem igazán volt vita abban, hogy mi a jó és mi nem....
Egyelőre még csak néhány falnézeti rajzzal és előzetessel tudok szolgálni, de a végső állapotok is jönnek lassan...

A festmény már meglévő darab, a konyha (kis túlzással) hozzá terveződött...



A "nőt a falon" Brigi találta. Tökéletesen illeszkedik a lakás és a kis wc hangulatához...
 
 Azt hiszem a fürdő meg fogja osztani az internet népét :)...teljesen grafit szürke, annak ellenére, hogy az ablak a lichthofra néz... Hogy ne "punnyadjon be" a végébe óriási tükörfal került, benne tükröződő függesztett lámpákkal, markáns sárgaréz és világos tölgy kiegészítőkkel, valamint fehér szaniterekkel...
Én már most lelkes vagyok tőle!!

A fotón kicsit hülye a falszín, olyan mintha elszúrtam volna a színkódját, de a valóságban tökéletesen illeszkedik a csempe tónusához...komolyan!!! :)
Igazatok van!... a fehér ablak kilincs elég béna, de mindenki nyugodjon meg, az is le lesz festve...
A hálószoba posztertapétája szintén Brigi érdeme...

2016. szeptember 28.

Megint egy kiadásra szánt....de a részletek nem engem dicsérenek....

Tanácsadásra kértek fel minket Batu-Weinber Anitával egy belvárosi, kiadásra szánt lakásnál. A lakás már félkészen állt és a tulajdonosok elakadtak. Érezték, hogy mire vágynának, de nem igazán tudták, hogy hogyan...
A tanácsadás sikeres volt. Felvázoltuk a koncepciót, javasoltunk különböző megoldásokat, bútorokat, kiegészítőket, összeállt a lakás megjelenése....De akárhogy is nézzük, bár az elmélet megvolt, annak megvalósítása (ahogy az a tanácsadásoknál lenni szokott) már a megrendelő feladata lett volna, akik jobbnak látták, ha a gyakorlati megvalósításban is segítséget kérnek.
Ezt a segítséget Anita adta meg nekik....Kinézett, összeválogatott, beszerzett.... A tapétától, a lámpatesteken át, a díszpárnáig minden részletre odafigyelt.
A végeredmény őt dicséri és szerintem tökéletes példa arra, hogy egy konzervatívabb irányba hajló megrendelői igény esetén is lehet néhány jól kitalált "fricskával" mai, friss, izgalmas hatást elérni....
Gyanús, hogy itt sem kell majd nagyon sokáig várni a bérlőkre...:)
 


nagy hálószoba....
kis hálószoba....

fotó Wein Krisztina

2016. augusztus 29.

Festmény nyomat vászonra...szeretjük?????

Nem is tudom.... Első körben határozott "NEM"-mel válaszolnék a címben feltett kérdésre...aztán persze elgondolkodnék, mert soha semmi nem egyértelmű...
Alapvetően nem szeretem azokat a képeket, amik festménynek szeretnének látszani miközben semmi közük az eredeti kézi munkához. Annyi minden izgalmas, költség kímélő megoldással lehet dekorálni egy lakást ami valóban az, amit mutat (plakát, fotó, a gyerekek rajzai..stb.)
Valószínűleg családom tehet róla, hogy megfertőződtem az eredeti festmények iránti vonzalmammal. Dédapám, nagyapám és édesapám is gyűjtötte a maga korában aktuális magyar kortárs festők képeit és én is nagyon szeretném, ha megtehetném, hogy eredeti kortárs művekkel vegyem körbe magam... Jó, jó jelenleg ez némi nemű nehézségbe ütközik, de mindenki arról álmodozik, amiről akar....:)
Most olyan szituációba keveredtem, ami igencsak megrengette határozott véleményemet a nyomatok iránti ellenszenvem ügyében...
A madridi Thyssen-Bornemisza múzeumban Ny. egyszer csak lecövekelt egy Ramon Casas kép előtt, "nekem kell" felkiáltással. Teljes meggyőződéssel állította, hogy a kép címe "NY. A TERASZON AZON MERENG, HOGY NEKI KÉNE KEZDENI A FŰNYÍRÁSNAK..."
Az eset tavasszal történt, azóta folyamatosan visszatérő téma, hogy a kép úgy kell a leányfalui "dobozunkba", mint egy falat kenyér...
Mit tesz ilyenkor egy jó feleség?
a., felvásárolja a képet a múzeumtól
b., festőkurzusra kezd járni, hogy elkészíthesse a tökéletes másolatot
c., a múzeumban stikában elkattingatott képeket Photosoppal elkezdi javítgatni, hogy vászon nyomatot készíttethessen róla
Szerintetek???
Jelenleg ezek az állapotok...és ami furcsa, még én is szeretem.....:)
..és az ominózus hely, ahol a Ny. rendszeresen mereng a fűnyírásról...a szék ikonikus darab, némileg elhagyta magát, de mivel már nagyszüleim is ebben merengteg, ezért örök helye van itt...

Ha eredeti festményt szeretnétek, akkor a legjobb, ha a gyerekek művei között keresgéltek. Nekünk is legértékesebb darabunk "kislányom" gyerekkori festménye, ami azért is hihetetlenül értékes és megismételhetetlen, mivel a művésznő azóta már orvosi egyetemen tengeti mindennapjait és nem úgy tűnik, mintha vissza akarna térni bármifajta művészi megnyilvánuláshoz...
 
Ha valaki - hozzám hasonlóan - szintén idegenkedik a festmény nyomatoktól, de mégis beleszeret valami megszerezhetetlen festménybe, akkor a legjobb megoldás, ha "igazi hamisítványt" készíttettek róla. (arra azért érdemes figyelni, hogy olyannal csináltassátok, aki tényleg ért hozzá!!!) Én is ezt tettem néhány éve  Tamara de Lempicka Fiatal lány kesztyűvel (vagy más néven Zöld ruhás lány) című festményével.. Itt is Ny. volt a hibás, ő hisztizett :), hogy nem tud enélkül élni....Hiába érveltem, hogy a kép a Pompidou központban Párizsban van és nehezen tudom elképzelni, hogy le tudom velük boltolni az adás-vételt... Úgyhogy csináltattam a képről egy olaj technikával készült másolatot...
Ok, kicsit sárga, kicsit savanyú...de a mienk!!
Fotók: Wein Krisztina